A Vízöntő korszak küszöbén

Egy nagy korszakváltás határán vagyunk. Egy ilyen nagy korszak 25.920 évet foglal magába, így aztán csak egy kis részét érzékelhetjük. A Halak jegyéből térünk át a Vízöntőbe. A Halak időszakában együtt éltünk a kereszténységgel, az egyistenhittel, egyáltalán a hittel, az egyéni szabadság teljes megszűnésével, a „boldog” tudatlansággal. A Halak személyiség azt mondja: „Hiszek”, míg a Vízöntő másképp látja: „Értem, de bizonyítsd be.” Ma már senki nem hisz el semmit, amit egy felsőbb hatalom (legyen az egyház, vagy éppen államfő) akar rátuszkolni. Szeretnénk mindent megérteni, de nem csak darabjaiban, hanem a teljes, átfogó képet. Ezért kutatunk, fejlesztünk, újítunk folyamatosan. Mindeközben az egyén is arrafelé halad, hogy jobban megismerje önmagát, hátha így jobban megértheti a körülötte lévő világot is. Megjelenik a spiritualitás, de nem vallásos értelemben. A cél, hogy az ember önmagát teremtőként felismerje és ezzel felelősséggel bánjon.

„Az ember a tudomány segítségével feltárja a világot és a pszichológia segítségével önmagát, de mindkét módszerrel azt látja meg, hogy ő és a világ egylényegű.” /L.Greene a Vízöntő korszakról/

Ebben az átmeneti időszakban a Halak korszak lecseng, és már nagyon is látjuk a Vízöntő kor jellemzőit. Sokan a francia forradalom idejére teszik a folyamat kezdetét, ami nem is csoda, mivel a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméje tipikusan Vízöntő jelmondat.

A Vízöntő személyiség

• a feltaláló
• a géniusz
• a forradalmár
• az értelem lovagja
• a félreismert zseni
• az extrém, a rendkívüli
• az újító
• a humanitárius
• az álruhás király, az udvari bolond
• az ideális mester és az ideális tanítvány is egyben
• a sokszínű
• a szellemi, a spirituális
• az egyéni szabadság híve
• a barátkozó, a kommunikatív

Ugye milyen érdekes ilyen szempontból nézni? Mindezt már tapasztalhatjuk magunk körül, csak kapkodjuk a fejünket a megjelenő újdonságok miatt, és olyan sokszínű lett a világunk, hogy néha már nehezünkre is esik befogadni mindezt.

1. Tudomány exponenciális fejlődése

Az egyik legfontosabb (mindent átható) trendként a tudomány exponenciálisan fejlődését emelném ki. Folyamatosan új találmányok látnak napvilágot, azok a gépek, berendezések, műszerek, amik napról napra bújnak elő a bokorból, még pár éve is elképzelhetetlenek voltak. De már nincs időnk csodálkozni sem. A gépek egyre inkább emberinek néznek ki, míg az emberek gépekké válnak. Gondoljunk csak a kezünkhöz hozzánőtt okostelefonokra. Már csak egy kis lépés van odáig, hogy nem kell a készülék, hanem akár a karunk belső felén olvashatjuk a legújabb híreket.  A mesterséges intelligencia itt kopogtat az ajtónkon. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy lássuk, merre is tart ez a fejlődés.

Az egyik kedvenc könyvem J.R. dos Santos: Az Isteni formula – Einstein utolsó üzenete, ami ugyan regény formában, de teljesen tudományos alapokon mutat meg egy lehetséges végkifejletet, ami egyben új kezdet is. A lényeg, hogy azt már tudósok is alá tudják támasztani, hogy a föld, és maga az emberiség teremtése sem a véletlen műve, egyrészt van mögötte szándékosság, másrészt billiomodnyi eltéréseken múlik, hogy minden úgy van a földön, hogy élet lehessen rajta. Pl. ha a Hold csak egy nagyon picivel máshol állna, már nem lenne élet a földön, vagy ha a szénatom összetétele csak egy kicsit más lenne, már nem lenne élet a földön. És rengeteg ilyen tényező van, ami sehogy sem lehet véletlen.  Na, de akkor ki lehetett ez a zseniális és szándékos elkövető? Tudom, ez most kissé furán fog hangzani, de maga az emberiség, aki egyszer vagy akár többször is végigjátszotta már ezt a folyamatot. A könyv elképzelése szerint ugyanis olyan szintre fejlődik az emberiség, hogy egy-egy „ember” egy parányi chipben elhelyezhető lesz, így amikor a bolygónk megszűnik létezni, könnyen át tudunk majd települni egy másik helyre, ahonnan aztán elkezdjük újra megteremteni magunknak a biológiai élethez való feltételeket. Nem tűnik túl vigasztalónak, tudom, de logikus, nem igaz?

2. Szellemiség

Mindez a szellemiség jegyében zajlik. És ez alá most besorolhatjuk a lélek fürkészését, az értelem tudomány szolgálatába állítását, és akár a spiritualizmust is. A Vízöntő értelmi-szellemi szinten találja meg a legmegfelelőbb megnyilatkozását. Az anyagi világ nem érték a szemében. A gondolat terén is szabad teret követel: a fennálló rend az ő számára már nyűgöt jelent. Az úttörő szerepe is fontos, meglazítja a mozdíthatatlannak hitt korlátokat és a szellemet óriási erőfeszítésre ösztönzi. Ez a feladata. A lékek szakít az anyagi kötelékekkel és emelkedik a tiszta szellemiségbe. Itt már nincs önmarcangolás, a lélek szárnyal és a magasba tör. Nagyon sok mester, guru, tanító a Vízöntő jegy szülötte. A spiritualizmus, az ezotéria világa egyre nagyobb teret nyer, és ugyan sokan megkérdőjelezik még ezt a fajta tudást, de minden esetben beigazolódik, ha a tudomány rájön valamire, hogy őseink mindezzel már ezer éve tisztában voltak. Hogy a tudomány és a „hit” kart karöltve járjon együtt, elképzelhetetlen volt még pár évszázada is, amikor a férfiak által irányított egyház máglyára küldte nők millióit, a saját szabad gondolkodású gyógymódjaik miatt –, amit akkor boszorkányságnak bélyegeztek.

3. Szabadság. Egyenlőség. Testvériség.

A másik nagyon befolyásoló hatás esetén visszatérnék a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelmondatra. A Halak korszakban az volt, amit az egyház mondott, az egyéneknek nem volt semmilyen szabadságuk. Ha a faluban a pap azt mondta, hogy csak x összegért szabadulhatsz meg a bűneidtől, elhitted, befizetted és megnyugodva mentél haza a templomból. Egyenlőségről meg aztán pláne nem lehetett sosem szó. Csak nézzük meg a hatalmasokat és a szolganépet, de akár a patriarchális társadalmakról is beszélhetnénk. Ez már egy jó ideje változóban van, és egyre inkább érezzük, hogy szeretnénk a saját gondolatainkban bízni, és nem egy ránk erőltetett hitnek megfelelni. A Vízöntő nem tűri a korlátokat és támogatja az egyén szabadságát. Minél többet szeretnénk kihozni a szabadságunkból, de egyúttal nekünk kell felelősséget is vállalnunk saját magunkért. Az egyenlőség, az egyenrangúság szintén előtérbe fog kerül, akár főnök-beosztott viszonyban, akár férfi-nő közötti kapcsolatokban, el kell, hogy mosódjanak a különbségek.

4. Az androgün ember megjelenése

Az emberi kapcsolódások, a kapcsolatok teljesen átrendeződnek. Ennek a folyamatnak is tanúi lehetünk, de a jövőben – véleményem szerint – még erőteljesebb irány lesz. A régi kapcsolati normák, amikor apáink választották ki, hogy kivel kell leélni az életünket, teljesen lebomlanak. Ugyan egyre gyakoribb a válás, amitől mindenki elborzad, de ez is csak azt mutatja, hogy nem akarunk már ránk kényszerített szabályok szerint élni. A válások növekedése mellett egyre gyakoribb lesz a szerelmi együttélés is.  Most ugyan teljesen felfoghatatlannak tűnik, hogy mi lett a férfiakból és miért hordanak női kardigánt, de gondoljunk bele: a nők is jó ideje nadrágban járnak. Mindez egy folyamat része, mert a férfi-uralomnak meg kell szűnnie, a női valós szerepeknek előtérbe kell kerülniük. A folyamat vége pedig az, hogy a férfi-nő közötti kapcsolat ember és ember közötti kapcsolat lesz. Csak két szabad ember tud egymással méltó módon kapcsolódni.

5. Határok leomlása

A határok leomlása nemcsak a kapcsolatok terén mutatkozik meg, hanem mindenben. Földrajzilag már tapasztalhatjuk, hogy nincs határ. Figyeljük meg, hogy a kommunikáció is milyen szabad lett és mennyi formában zajlódhat.  A virtuális kommunikációnak azért megvan a hátulütője is, hogy a személyes kapcsolatok háttérbe szorulnak, ami azért nem egy túl jó irány. De nézzük meg a kommunikáción belül a nyelvet. Igazából már nincsenek nyelvi korlátok sem, feltelepítünk a telefonunkra egy alkalmazást, és bármilyen idegen nyelvűvel tudunk beszélgetni. A másik oldala ennek, hogy beépülnek „globálisan alkalmazható” szavak a nyelvünkbe. Tinédzserek egymás közötti csetelése úgy tűnhet, hogy kínaiul beszélnek egymással. Mindez az oktatásra is hatással van, a tanároknak „más” nyelven kell megszólítaniuk a diákokat. Ami azért szintén káoszt okozhat. A fodrászom mesélte, hogy nyelvtan órán a vizsgafeladatokban ilyen kérdések szerepeltek: Mit jelent a lekipali, és a kariaji?  Egy negyedikes osztályban. Miután nem mindenki tudta, hogy a lekipali az lekváros palacsintát jelent, (a másikat ki lehet találni), az egyik szülő felháborodottan ment a tanárhoz, hogy mégis milyen kérdések ezek, ő még nem hagyja a gyermekét a Facebook-on lógni és hogy egész nap a Messengeren cseteljen…

6. Humanitárius tevékenységek

A határok leomlása azt is jelenti, hogy az emberek szépen lassan rájönnek, hogy mindannyian egyenlők, egyek, egy nagyobb létezésnek a részei. Mindez felerősíti a humanitárius tevékenységek elterjedését. A közösségek nagyobb ügyekért képesek lesznek összefogni és harcolni. Nem a felsőbb hatalomtól várják a megoldást, hanem összeállnak és segítik embertársaikat. Ez is nagyon jól passzol a Vízöntő-ideológiába: így építenek az emberek egyetemes testvériséget. Nagyobb lesz a csapatok ereje, míg a „despota” vezetők háttérbe szorulnak. Erre persze most mondhatjuk itt Magyarországon, hogy ebből mi nem látunk semmit, de máshol azért már vannak rá példák. Norvégia pl. élenjár ebben, amikor az olajból származó hasznot elteszi a jövő generációinak.

7. Személyiség torzulások

Alapvetően az eddigiekben azért a „nagyjából” jó irányvonalakat vázoltam fel. De mindezekkel együtt szerintem jönnek majd ellentétes vagy éppen negatívabb jelenségek is. A negatív alatt a személyiség torzulásokat értem. Iszonyatosan nehéz ehhez a nagyon gyorsan megújuló világhoz alkalmazkodni. Ha valaki nem elég rugalmas, kiesik a rostán. Ráadásul folyamatosan árad felénk, hogy milyennek is kellene lennünk.

Nehéz megőrizni azt a személyiségképet, ami bennünk él önmagunkról. Vagy ha még elég stabilak is vagyunk, néha rákényszerülünk a különböző szerepszemélyiségek felvételére. És egy idő után már azt sem tudjuk, kik is vagyunk igazából. Ami rendkívül megnehezíti az életet, és nem éppen a harmónia vagy a boldogság irányába vezet. A gyerekek, a felnövekvő fiatalok különösen ki vannak téve ennek. A barátnőm 13 éves kislánya önbizalomhiánnyal küzd, mert ő nem olyan vagány, mint a többiek, és nem tudja, hogy akkor most ő is tegyen ki az instán haspólós fotót vagy ne… Nem is lehet ehhez mit szólni. Egyrészt jó ez a szép, új világ, másrészt nagyon személyiségromboló. Alkalmazkodjunk vagy meneküljünk?

8. Vissza a természetbe

A menekülés jó példája lehet a „vissza a természetbe” trend megjelenése, mint ellentétes hatás. Ahogy egyre inkább gépiesedünk, és már semmit nem teszünk a saját két kis kezünkkel, úgy nő arra a vágy, hogy egy lelassult, nyugodtabb környezetben, fizikai tevékenységeket végezzünk. Sokan úgy gondolják, hogy az egyre lerombolódó világunk megóvása érdekében is kicsit vissza kellene fordulnunk. Vágyunk vissza a múltba, amikor generációk úgy nőttek fel, hogy azt ették, ami a kertben megtermett, vagy amilyen tenyészállatokat felneveltek. Senki sem akarta megvenni a századik márkás cipőt vagy a legújabb luxus autót, örültek, hogy fedél volt a fejük fölött és volt mit enniük. A természet körforgásával együtt éltek. Tavasszal ültettek, nyáron neveltek, ősszel szüreteltek, télen pihentek. Ehhez képest a mai ember teljesen el van szakadva a természettől és szerintem ez is nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy teljesen össze vagyunk zavarodva, rohanunk, de azt sem tudjuk hová, nincs egy perc nyugalmunk sem, magunkra pedig főleg nem jut idő. Vannak, akik ezt az utat fogják választani, vagy már ezt is választották: kiköltözni egy tanyára, és nem menni együtt az őrülettel. A gyerek is egész nap kint van a természetben, nem a TV előtt ül, nem a telefont nyomkodja. De mi lesz ezzel a gyerekkel, ha mondjuk 30 évesen vissza kell majd illeszkednie a társadalomba, ami időközben elszaladt mellette?

Minden mindennel összefügg

Az egyik központi tényező a tudomány iszonyatos fejlődése, ez hozza magával a mobilitást, hiszen, ha már tudunk repülőt gyártani, akkor eljuthatunk az űrbe is, és bárhová. Szintén a tudományos újítások miatt jöhettek létre a számítógépek, na és az internet, ami aztán lehetővé tette a korlátok nélküli kommunikációt, az online életvitelt, a virtuális csoportok és közösségek létrejöttét, a multikulti jelenséget és persze az okos tárgyak iránti igényünket is. De az újítások, mint pl. a televízió megjelenése vezetett oda is, hogy már mindent csak vizuálisan akarunk észlelni.

A másik nagyobb témakör a „szabadság, egyenlőség, testvériség”. Ez hozza magával a határok leomlását, mert a szabad ember nem tűri a korlátokat. Semmiben, a kapcsolatokban sem, így juthatunk oda, hogy akár a férfi-nő közötti különbségek is „kiegyenlítődnek”. De a testvériség eszméje magában hordozza a közösségi szerepvállalásokat és a humanitárius tevékenységek elterjedését is. Az egyéni szabadsággal együtt jár az is, hogy nem más valaki mondta meg, mit csináljak, így aztán a magam szabadságával felelősen is kell bánnom.

A személyiségünk folytonos változtatása, torzulása vezetett oda, hogy ennyire előtérbe került az ego, hogy már nem tudjuk milyen élményeket is hajkurásszunk, hogy különbnek érezzük magunkat. Emiatt szegülünk szembe a biológia korlátaival is, és akarunk egész életünkben fiatalok maradni. És ezért várjuk azt is el, hogy ránk szabott szolgáltatásokat, termékeket kapjunk, mert a tömegcikktől nem fogunk kitűnni. Én bízom abban, hogy ezek a rossz irányú trendek megváltozhatnak. Hogy egyre többen leszünk, akik ebben az őrült forgatagban megpróbálunk kicsit magunkba nézni, megismerni és vállalni magunkat és kicsit magasabb szintről tekinteni az életre. Mindezt támogathatja, hogy a szellemiség, a spiritualizmus, a magasabb eszmék utáni érdeklődés is növekszik a világban.

Mindhárom nagy témakör összességében hozza azt a következményt, hogy alkalmazkodnunk kell ehhez a világhoz, muszáj folyamatosan tanulnunk, hogy lépést tartsunk, és rugalmasan váltogatni a munkánkat, fejre fordítani a karrierünket, igazodni a változásokhoz.

Mindeközben azért már kezdjük látni azt is, hogy ez a felgyorsult fejlődés, a gépiesedés, az anyagiak túlzott fogyasztása hová vezethet. És szeretnénk kikerülni a mókuskerékből. Ezért mennénk vissza a természetbe. Látjuk, hogy romboljuk magunk körül a világot, és hogy nem jó irányba vezet ez az egész. Teljesen elcsúsztunk a rombolás irányába, mind a környezetünket, mind a saját egészségünket tekintve. Ezért aztán bejön a képbe a környezetvédelem, az egészségtudatosság. Ha kint élünk egy tanyán, kevésbé szennyezzük a levegő, jól bánunk a földünkkel és az állatainkkal, és így teljesen egészségesen tudunk étkezni, friss levegőt szívni, a természethez alkalmazkodva élni. Mi magunk tudunk lekvárt készíteni, vagy éppen kecskesajtot előállítani, a saját kezünkkel. Így talán olyan ritka tapasztalatban lesz részünk, hogy nem betegségben halunk meg, hanem csak mert lejár az időnk…